KIÉGETT SEGÍTŐK: hogy kivel a legnehezebb együtt lenni? Olyan emberekkel, akik segítő tevékenységet végeznek, vagy inkább végeztek - és abban megfáradtak. Gyakori, hogy kezdeti őszinte érdeklődésük egy összehasonlításba csap át: kettőnk munkáját kimondva-kimondatlanul összevetik, és finoman, de egyértelműen tudtomra adják: az ő hivatásuk igényli a legtöbb áldozatot. Különösen jellemző ez a gyakorlati(bb) jellegű segítést végzőkre.

Nehéz velük, mert ilyenkor egyedül vagyok azzal a gondolatommal, hogy mindannyian úgy "segítünk", ha a magunk és mások örömére hozzáadunk valamit a nagy közöshöz. Száz különböző ember száz pillanatban tízezerféleképpen tudja ezt megtenni: lehet ételt osztani és lehet porszívócsövet is tervezni, ha az igazi, belső elhatározással történik. Nem kell mindenkinek Teréz anyának lennie. Én mostanában padon ülök - mert a magam életében ezt tartom a legjobbnak.

MEGHALLGAT: szerintem ez a legtöbb, amit egyik ember adhat a másiknak. Minden más abból következik, hogy tudok-e igazi érdeklődéssel fordulni a másik felé.

MEGISMERÉS: az érdek nélküli érdeklődés lehetővé teszi, hogy olyannak lássam a dolgokat, amilyenek valójában. Ez akkor lehetséges, ha nem akarom megváltoztatni, hozzám hasonlóvá tenni, tulajdonolni őket - és úgy általában, nem kizárólag a saját szempontomból nézem.

MENNYI: Ez minden segítő tevékenység kényes pontja. Ha a pszichológus egy háromszintes villaépületben fogadja a klienseit, biztos megszólják: "Na ez is jól megszedte magát mások bajából!" Sőt háromszintes villa nélkül is ezt mondják. Vagy ha a plébánost látják kiszállni egy vadiúj kocsiból, biztos összesúgnak a hívek: "Jól felvitte az Isten a dolgát!"

De miért ne akarhatna jól élni bárki, aki pszichológusnak megy? És pont a plébánosnak ne lenne szüksége egy jó szolgálati autóra, amikor 3-4 faluba jár misézni?

Nem tudom. Annyit tudok, hogy nekem nincs szükségem se villaépületre, se autóra. Tiszteletben tartom az anyagi világ értékeit és mindenkit, aki azokért dolgozik, hajt, gyarapodik; csak én nem helyezem ezeket előtérbe. A saját magam és a szeretteim alapvető szükségleteit vágyom biztosítani - ha ebben segítségemre vagy, azt megköszönöm.

A találkozásért cserébe nem határozok meg konkrét ellenszolgáltatást, pénzt. Rád bízom. Az, hogy találkozom Veled, nem függ attól, hogy mit kapok érte. Nem sorolom előbbre, aki (többet) fizet és nem utasítok el senkit pusztán azért, mert nem tud, nem szeretne ezért bármit is adni. Nehéz lehet ezt elhinni, mert ellentétes mindazzal, ami körülvesz bennünket. Nekem ez így van jól.

MOSÓSZER-SZTORI: hazaértem a vásárlásból. A frissen beszerzett mosószeres flakont a régi mellé állítottam. Ugyanaz a márka, ugyanolyan forma, ugyanúgy a legnagyobbnak hirdetett kiszerelés. Valami nem stimmel. Apró különbséget véltem gyanítani. Megfordítottam őket. A régi 4,8 liter. Az új 4,6 liter.

Szomorú lettem.

Szomorú lettem, mert átbasztak. Nem megvezettek, nem átejtettek; kőkeményen átbasztak. Azért is lettem szomorú, mert ehhez nagyon sok jól képzett, intelligens, értelmes embernek kellett professzionális munkát végeznie.

Elképzeltem, amint a cég menedzsmentje talpig nyakkendőben összeül. A projektorvásznon ki-be úszkálnak az elmúlt negyedév eladási statisztikái és üzleti eredményei az összes elképzelhető bontásban. Feszült hónaljszag a levegőben. Aztán egy tüsihajú, alig harmincas csávó, aki tavaly még csak egy volt a regionális értékesítési vezetők közül, magához ragadja a szót és előáll egy ötlettel.

Rövid tanácskozást követően kinevezik projektvezetőnek: egy valamivel idősebb, dohányszürke fazon ismerteti a tüsihajú rendelkezésére álló időt, valamint az anyagi- és humánerőforrásokat.

Emberünk az esti, általa rögtönzött céges buli másnapján reggel tizenegykor beleáll a feladatba. Végre megmutathatja, mit is tud igazán. Nem fukarkodik az ígéretekkel és nem sajnálja sem a saját, sem mások idejét. Sikerül például rávennie az egyik designert, a fiatalon kopaszodó vasárnapi apukát, hogy a láthatását mindnyájuk közös érdekében későbbre ütemezze.

Fáradozásuk meghozza a gyümölcsét. A projekt sikerét megállapító csúcsgórés meeting estéjén újabb partit rittyentenek. Ezt még az sem tudja beárnyékolni, hogy néhány, a túlórák feszültségét feldolgozni képtelen kolléga verbálisan inzultálja a tüsihajút, aki mind az odasiető biztonsági szolgálat, mind a saját embereit vezetői rutinjával és egy ismeretlen nevű, akciós koktéllal megnyugtatja.

És valóban: következő hétfőn mindenki megkapja a várva várt mobilbankos pittyegést a célprémium érkezéséről. Sőt néhány nap szabadság lehetőségére is ígéretet kapnak a munkatársak, a munkáltatói jogkört gyakorló tüsihajú szándékai szerint akár még ebben a hónapban, ha adódik rá alkalom.

Történik mindez a cég központjában, valahol egy távoli országban - én meg itt ülök a mosószeremmel és szomorú vagyok.

Bertrand Russell, akit Hamvas Béla idéz, azt írja, hogy az emberiség a világtörténet alatt még soha ennyit, mint a legutóbbi száz év alatt, nem szenvedett, de ez csak azért történhetett, mert soha még az, akinek kezében szellemi erő volt, az emberiséget soha ennyire nem hagyta cserben, hozzá lehet tenni, ilyen elképzelhetetlenül olcsón.

Szerintem, ha mondjuk formatervezőként feladatba kapod, hogy tervezz egy, az eredetihez megtévesztésig hasonlító, de annál pont észrevehetetlenül kisebb flakont - gondold meg. Lehet, hogy éppen ilyen munkára vágysz, közben csodás flow-élményed lesz és az érte járó bónusznak is jó helye lesz a családi kasszában. Ki mondaná erre, hogy ne csináld? (Két halott filozófuson kívül.) De azért gondold meg tényleg, hogy a tehetségedet, tudásodat, idődet, energiádat milyen erő szolgálatába állítod.

PSZICHOLÓUS, ORVOS, PAP: amióta ember az ember, mindig voltak, akik alkatuk szerint a szellemi, lelki életben bontakoztak ki. Ez a létforma a különböző időkben és helyeken az épp aktuális társadalmi berendezkedésnek megfelelően öltött testet. A mai nyugati civilizációban leginkább a pszi-szakmák művelői töltik be ezt a szerepet.

PSZI-SZAKMÁK: nem voltam még pszichológusnál vagy pszichiáternél. Csak találkoztam számos emberrel, aki igen. Így minden információm közvetett.

Vannak, akik szükség esetén évtized-hosszan nyújtanak mindent kitisztító segítséget. És hallok figyelni és alapvető dolgokat megjegyezni képtelen terapeutáról vagy ötperces gyógyszerfelírásból álló kezelésről.

Szóval számomra az, hogy valaki megszerezte a fenti foglalkozások űzésére feljogosító, államilag elismert végzettséget, annyit jelent, hogy az illető megszerezte a fenti foglalkozások űzésére feljogosító, államilag elismert végzettséget. Ami tudomásom szerint még mindig nem tartalmaz alkalmassági szűrést.

Úgyhogy ha elszántad magad, hogy szakemberhez fordulsz, majd nem találod meg vele a közös hangot - akkor keress másikat. Bátran. Ha autószerelőt, fodrászt vagy magántanárt keresel, akkor is addig próbálkozol, amíg a megfelelőt meg nem találod, nem?

SÉTÁLÁS, BUSZOZÁS: meditatív állapotok. Közben a dolgok végére járhatunk.

TALÁLKOZÁS: hogy milyen velem találkozni? Általában jó. Számomra azért jó, mert nem játszunk szerepeket. Mindegyikünk lehet önmaga.

Sokat gondolkodtam azon, miért nem szeretek például étterembe járni. Valószínűleg azért, mert ott van egy ember, nevezzük pincérnek, akinek az a feladata, hogy én ki legyek szolgálva. Cserébe pénzt kap tőlem. Ezek szerepek. Ha másnap sétálnánk egymással szemben az utcán, észre sem vennénk egymást. De még ha észre is vennénk, mit mondanék neki? Hogy finom volt tegnap a túrós csusza?

Tehát lényegében egy bizonyos időtartamra, egy bizonyos helyen, egy bizonyos célból kibérelek egy embert. A szolgáltatás típusa szerint az ember lehet akár pincér, kurva vagy pszichológus. A kapcsolat addig áll fenn, amíg betartjuk a játékszabályokat. Ha az étteremben a húsleves után kérek egy hátmasszázst, akkor a pincér bambán néz rám. Ha csak eszembe jut, hogy ne fizessek a kurvának, akkor a stricije kioperálja a vesémet. Ha öt perccel tovább akarnék maradni a pszichológusnál, akkor ő udvarias határozottsággal fogja lezárni a terápiás ülést.

És ez így van rendjén. A fixen meghatározott szerepek és körülmények fogódzót adnak: én vagyok a kliens, aki velem szemben ül, a pszichológus. A falon lógnak az oklevelei, úgyhogy biztosan az. Az ülés 16:00-tól 16:50-ig tart a Petőfi utca 38. szám alatt. A mosdó nem túl tiszta, de mindig a rendelkezésemre áll. Cserébe 8000 Ft-ot fizetek. Minden egyértelműen tisztázott - ez sokaknak sokban segíthet.

Én viszont másképp működöm. Például kiiktatom az időkényszert. Nem osztom be minden percemet, nem használom ki az időt. Annyit töltünk együtt, amennyit jónak látunk. Ugyanúgy szabadon el tudjuk dönteni, hogy hol találkozunk, merre sétálunk, mit csinálunk közben. És ha két ember találkozni akar, akkor a körülmények sem tudják őket befolyásolni. Lehet szikrázó napsütés, viharos szél vagy UFO-invázió, megoldjuk úgy, hogy jó legyen.

És a legfőbb, hogy nem vagyunk szerepben. Én semmivel sem vagyok okosabb Nálad, különösen a Te életedet illetően. Örülök, ha konkrét üggyel, problémával jössz, legyen szó párkapcsolatról, munkáról, önértékelésről, bármiről, ami Te vagy. Örülök, ha elmesélsz valamit. Vagy ha úgy adódik, én mesélek. Vagy van úgy, hogy egyszerűen kíváncsi vagy. Az is jó. Ezekből lehet találkozás.

TE: örülök, hogy itt vagy és ezt olvasod. Két dolgot biztosan tudok Rólad:

1. Egész jó önismereted lehet, vagy legalább vágyad arra, hogy legyen.
2. Ha már idáig eljutottál, akkor nem vagy a különleges grafikájú honlapok elvakult rajongója.